Közepes nagyságú és erejü görög állam, az Átkerülés környékén a Peloponnesszosz félsziget déli részét (a félsziget legnagyobb része az Akháj Liga uralma alatt áll) és több kisebb környezö szigetet tart az uralma alatt. Ebben az idöben már leginkább csak az árnyéka a klasszikus kor nagyhatalmának.
Az Átkerülés elött[]
A klasszikus korszak egyik legfontosabb görög városállama, tevékenyen kivette a részét a perzsa háborúkból, majd az általa vezetett Peloponesszoszi Szövetség élén Athén fö ellenfele a görögség vezetéséért folytatott harcban. Bár a peloponnesszoszi háborút gyöztesen zárta nem sokáig élvezhette a hegemóniát. Elöbb Thébai rövid életü hegemóniája következett, majd végül Makedónia hajtotta uralma alá Hellászt.
Spárta egészen Kr.e 331-ig megörizte a függetlenségét, a döntö vereséggel záruló megalopoliszi csata után azonban Nagy Sándor beléptette öket a Korinthoszi Ligába, ezzel Makedónia vazallusává téve Spártát.
Az Átkerülés után[]
Az ómagyar terjeszkedési tervekben a görög területek nem voltak kiemelkedöen fontosak, azonban a két regionális hatalom Makedónia és Épírosz esetleges megerösödését próbálták megakadályozni. Az ómagyar diplomácia így egyre inkább belefolyt a görög függetlenségi küzdelmekbe. Amikor a makedónok fölénybe kerültek az a lázadó görög városállamokkal szemben, az ómagyarok felajánlották a közvetítést a konfliktus lezárásara. Ennek eredményeképpen a makedónok feloszlatták a Korinthoszi Ligát és kivonultak a Thermopülai szorostól délre fekvö területekröl.
Ennek köszönhetöen Spárta függetlensége is helyreállt, azonban a korábbi nagyhatalmi státust nem tudták visszaszerezni.