Az Emancipátor Parancsnokság zárt könyvtárában őrzött kézirat, aminek a létezését csak Áu. 35-ben ismerték el. A druidák titkos tanait tartalmazza, amit egy "áttért" druida diktált le ómagyar kutatóknak, majd egy szakbizottság jegyzetekkel ellátott fordítást készített az alapján. Utólag többen is megkérdőjelezik a hitelességét, mert szerintük több jel mutat arra, hogy a forrásul szolgáló druida (szándékosan vagy hiányos képzettségéből adódóan) torzult információkat adott át.
Az eredeti kelta vallás tiltja az írásbeliséget, különösen a druidák tudásával kapcsolatban, azt csak a beavatottaknak adják át a körülbelül húsz évig tartó képzésük során. A Renegát Kódex csak minősített kutatók és a szakszolgálatok munkatársai számára hozzáférhető és csak három példányban másolták le, a tartalmáról ezért nincs bővebb információ. A létét is azért tagadták sokáig, mert a puszta tény, hogy leírták a druidák tudását súlyos feszültséget keltett volna az ómagyarok és a kelták között.
A kódex létezését csak azután ismerték el, miután a Római Köztársaság ómagyar támogatással támadást indított az Alpokon túli gall területek ellen is, így a kelta-ómagyar kapcsolatoknak már nem volt hova romlaniuk, az Ómagyarország fennhatósága alatt élő kelta népesség pedig már elérte azt az emancipációs szintet, hogy az írásbelivé tett ősi tudás ténye ne okozzon problémát a számukra. Ennek ellenére a Renegát kódex hozzáférhetőségének korlátozása továbbra is érvényben marad és nincs is szó arról, hogy valamikor feloldanák, vagy a bárdok énekeihez hasonlóan szabadon elérhetővé tennék.