Quintus Barbus Cornelius római patrícius legkisebb lánya, akit kelta tectosagusok raboltak el, mikor apját ment meglátogatni. Ágyasként, kelták rabszolgájaként került Esztergom közelébe az Átkerülés környékén, majd a város megtámadásakor őt is áthurcolták. Sikerült elszakadnia a fogvatartóitól, és Szomodi Nándor talált rá a Bazilika előtt, ahol a lányt sokkolta az épület homlokzatán olvasott latin nyelvű szöveg. Pál főpap vette Júliát a pártfogásába, meggyógyították, majd Szomódi Nándor felügyeletére bízták, akihez a lány a megmenekülés óta ragaszkodott. Nagy hasznát vették a latin és kelta tudásának, később a Gellérthegyi-szerződés keretében csatlakozott a keltákat megszálló és fejlesztő csapathoz. Idővel Szomodi Nándor és Júlia között szerelmi kapcsolat is szövődik, élettársi viszonyban élnek.
Júlia híre eljut egy Posca nevű római kereskedőhöz is, aki üzletet szimatol a dologban és elkezdik megszervezni az értékes fogoly kiszabadítását és hazahozatalát, az apától remélt busás jutalom fejében.
Az expedíció vezetett az első hivatalos ómagyar-római kapcsolatfelvételre, aminek során Júlia és Szomodi is leutazott Fiume mellé. Quintus Barbus Cornelius állítólag a lánya új életét látva döntött úgy, hogy a két hatalom közti közeledésnek szenteli az életét, így pár év múlva római nagykövetként ő is Esztergomba költözött, magával víve Porcia nevű rabszolgáját is, aki a lánya szolgálója volt. (Esztergomban fel kellett szabadítani a nőt, aki így Porcia Cornelia néven a Cornelius család kliense lett.) Júlia soha nem tért vissza Róma városába, Áu. 16-ban, harmadik gyermeke születése után nem sokkal meghalt.