Nem sokkal az Átkerülés után született kelta költemény, hősi ének, valószínűleg Brennus király kíséretéhez tartozó bárd vagy bárdok alkotása. Viszonylag hamar elterjedt egész Európában és több változata is kialakult, néha gyökeresen eltérő végkifejlettel. A Gergoi-ének az ómagyarok megjelenését és Brennus (Brennosz) király hősies, tragikus küzdelmét meséli el, ezért igen érdekes kordokumentum az antikutatók számára, de emancipációs célokra is használják (több költeményt írtak a Gergoi-éneket mintául véve). Címét egy Gergoi nevű ómagyarról kapta, aki a történet szerint először segíti, majd elárulja a királyt. Minden bizonnyal Fülöp Gergely kelta ábrázolásáról van szó.
Az éneket valószínűleg előadták a Loire-menti druida gyűlésen is Áu. 1-ben.
Részlet a Gergoi-énekből[]
Sárkányok segítik a faevőket
Tüzet okádva támadt a zöld-rémség
pusztítva hős gallokat, szívük nem rettent,
dübörgött torka, villámok villantak
meg akart ölni mindent, mi mozgott.
Földre lapulva kúszott sebesen
hős gallok vérére szomjas szájával
kiáltottak faevők győzelmi éneket
látva sárkányuk fákat zúzva törni
Hős gallok pajzsukat emelve
Rettentetlen szívvel szálltak szembe
Zöld-rémség földöntúli erejével
Összezúzott testeikből hősök közé
Napfényes túlvilágra érkeztek egyből
Ott asszonyok fogadták hűs sörrel
Forró ajakkal hős gallokat.
(Szondi Sándor fordítása)