Patrícius családból származott, a gazdag és befolyásos Claudius klán tagja. A család kezdettől fogva élénk érdeklődést mutatott az ómagyarok iránt, ebben Centho is osztozott, két gyermekét is a piliscsabai Antiképzőbe küldte fél évre és villát bérelt Fiume előkelőbb részében (a törvények nem engedték, hogy ingatlant vegyen ómagyar területen.) A Claudius család több tagja is harcolt az Adriai-tenger partján élő kalózok elleni hadjáratokban, aminek során együttműködtek az Adria Svadron néhány egységével, amik logisztikai segítséget nyújtottak a komolyabb flottával nem rendelkező római erőknek. Rövid ideig Centho is vezetett egy kisebb csapatot, de fő célja az ómagyar összekötőkkel való kapcsolatépítés volt.
Áu. 40-ben vált konzullá Quintus Fabius Maxiumus Verrucosus Ibericusszal együtt, de korábbi kapcsolatai miatt hallgatólagos megegyezést kötöttek, hogy minden ómagyarokkal kapcsolatos ügyet Centho kezel, természetesen konzultársával egyeztetve a fontosabb kérdésekben. Fabius szintén rendelkezett ómagyar kapcsolatokkal, de ő sokkal inkább potenciális ellenségként kezelte őket sokáig, miután közvetlenül tapasztalta az Ibériai-háború során az ómagyar intervenciós politikát. Kettejük véleménykülönbsége az Isztriai-válság idején éleződött ki igazán, amikor is Fabius már az ómagyarok ellen viselendő asszimetrikus hadviselésre készült, de Centho kompromisszumkészsége végül komolyabb fegyveres konfliktus nélkül rendezte a két nagyhatalom viszonyát. (Később Fabius újra egy ómagyarok által támogatott hadjárat parancsnoka lett a Galliai-háború során.)
Az Á.u. 47-es zavargások (az ún. márciusi háború) során a csöcselék az éltére tört, azonban az ómagyar követségen menedéket talált. A semleges helyszínen több alkalommal találkozott a populus párt egyik fontos vezetöjével Honorius szenátorral. A kettejük által aláírt megegyezés több alapvetö változást hozott a Római Köztársaság államszervezetében.
Konzulsága után több fontos tisztséget is betöltött, volt censor, Esztergomba akkreditált római nagykövet és az Epirusz ellen indított háború fővezére is. Áu. 60-ban halt meg, feltehetően egy ómagyar eredetű vírusfertőzésben.