Dunai Flottilla előtörténete[]
A Dunai Flottilla az Átkerülés előtt hosszú történelemmel dicsekedhetett. Közvetlenül az Átkerülés előtt azonban a Magyar Hadsereg visszafejlesztése során a Dunai Flottilla is mind ütőképessége, mint pedig létszáma terén súlyosan leépült. Az Átkerüléskor nem is került át eredeti harci egység, és a megszervezésekor csak olyan személyekre lehetett támaszkodni, akik nyugdíjazásuk után az Átkerült Területeken telepedtek le. Az esztergomi, és más vérengzések viszont rámutattak a vezetőknek arra, hogy a Duna nem is olyan áthatolhatatlan akadály, mint azt az elején vélték. A mészárlás hatására azonnal felállítottak egy ugyan rögtönzött, de legalább létező Folyamőrséget. Ez a Folyamőrség a fellehető rendőrségi és használatba vett civil vízi járművek segítségével már többé-kevésbé el tudta látni az Átkerült Területek védelmét.
Később, mikor a Ómagyarország az Expanziós Korszakba lépett, a Folyamőrség már nem bizonyult elég nagy és elég hatékony szervezetnek. Ekkor állították fel a Dunai Flottillát, amely működési területe az alapító okirat szerint az egész Duna folyamra, és annak mellékfolyóira is, illetve a nagyobb tavakra is kiterjed.
Harci egységek[]
A Dunai Flottilla fejlesztései során több elgondolás is harcot vívott egymással. Szerencsére mindegyik doktrína megegyezett a gépi hajtású, tűzfegyverekkel felszerelt harci hajóegységek használatában, viszont a megvalósítás során két nagyobb irányvonal képviselői álltak szemben egymással.
I. osztályú naszád. : Tipikus példa, az Esztergom osztályú ágyús naszád. Az osztály jellemzője a dízelmotoros közvetlen meghajtás, a páncélozott hajótest, és az erős, talán túlságosan is erős fegyverzet. Mivel ennek az osztálynak kiváló hírközlési lehetőségei vannak, többnyire ilyen osztályú hajó egy harci kötelék zászlóshajója, illetve ez a hajó tartja a kapcsolatot a Dunai Flottilla parancsnokságával is. Nem mellesleg a tűzerejével döntő csapást mérhet, ha kell, az ellenségre.
II. osztályú segédnaszád. : Tipikus példa, a Cadifor osztályú segédnaszád. Az osztály jellemzője a vegyes-tüzelésű gőzgépes meghajtás, és a visszafogottabb, de még mindig hatékony fegyverzet.
III. osztályú járőrnaszád. : Tipikus példa, a Perbált-osztályú folyami őrhajó. A kezdetek során a Cadifor osztályú naszádokhoz hasonlóan vegyes-tüzelésű gőzgépes kiépítésű, és csak géppuskával felfegyverzett járőrhajókat a későbbi nagyjavítások során átépítették dízelmotoros meghajtásúra.
Járőrcsónakok. : Feladatuk járőrözés a főbb folyókon. Felderítés, ellenőrzés, és ha kell segítségnyújtás a civil lakosság felé. Fegyverzetük többnyire nincs, a személyzet kézifegyverein kívül. Külön csoportjuk a Mocsárjárók. Ezek kismerülésű (néhány centi mindössze) és légcsavar-meghajtású különleges járművek. Főleg az Alföld mocsárvidékein, illetve a folyók felső folyásán, és a nagyobb tavak mocsaras partvidékén tettek és tesznek jó szolgálatot. A járőrcsónakok meghajtása többnyire dízelmotoros, de gyakori a benzines is, főleg a Mocsárjáróknál.
Egyéb hajóegységek[]
Ezek a hajóegységek kisegítő illetve ellátó feladatokat oldottak meg. Feladatuknak megfelelően igen vegyes kialakításúak, több tulajdonképp nem is hajó, hanem csak uszály.
Z-100 alapú univerzális munkaplatform. : Katamarán hajótesten elhelyezett egy-két z-típusú meghajtó egységgel felszerelt úszó munkaplatform. Erre az alapra bármilyen felépítményt felépíthettek később, amit csak hoz a szükség.
Hajódaru. : A platform elülső oldalára, a platform teherbírásának megfelelő daruszerkezetet építenek fel. Kapacitása pár tonnától akár pár száz tonnáig terjedhet, amennyit a platform méretei és a daru felépítése megengednek.
Komp. : A platformot mindkét végén csapóhíddal felszerelve önjáró kompnak, vagy csapat és haditechnika-szállítónak is lehet használni. Kompként általában egy adott átkelőhelyen szolgál. Csapat és haditechnika-szállítók főleg a Központi Páncélos Dandár alárendeltségében találhatóak.
Kotrógép. : A jól manőverezhető alapnak köszönhetően a medermunkákhoz kiválóan alkalmas láncos és kanalas kotrógépeket lehet felépíteni. Ilyen munkahajókkal lehet biztosítani a folyók hajózhatóságát. Egy részüket nádaprítóval is felszerelték, hogy a vízinövényektől is meg tudják tisztítani a hajóutakat.
Műhelyhajó. : Szerszámgépekkel, áramfejlesztőkkel és javító személyzettel ellátott műhelyhajók, hogy a kitelepült harci és polgári egységek karbantartására és javítására a kitelepülés helyén kerülhessen sor. Szükség esetén mobil műszaki bázisként is szolgálhat.
Lakóhajók. : Gyakran meghajtás nélküli úszó szállások, amelyek ideiglenes laktanyaként szolgálnak, amíg az adott helyen fel nem épülnek a szárazföldi épületek, vagy az ideiglenesen kivezényelt alakulatoknak kínálnak a sátornál kulturáltabb szállást. Szükség esetén katasztrófa-elhárítási központokként, vagy úszó kórházakként is felhasználhatóak.
Sárkányrepülő-hordozó. : A korai időszakban két átkerült Z-400-as önjáró uszályt átépítettek sárkányrepülő-hordozónak. A nagyméretű uszályok csapatszállító funkciót is elláttak, és kórházként is funkcionáltak. Gyakorlatilag mobil helyőrségként, illetve műveleti bázisként használták őket.
Bázisok.
A Duna és a nagyobb folyók minden vízparti településén van legalább egy szabvány kikötő-ponton lehorgonyozva. Ez egy-két hajó kikötésére elegendő, és a part erről egy járóhíddal kényelmesen elérhető. Ezen át rakodják ki és be a hajókat. Az utasok is ezen át szállnak ki és be. A fontosabb településeknél azonban kiépített rakparttal, raktárakkal és állandó személyzettel is rendelkező kikötők épültek fel. Ilyen például Esztergomban a Flottilla-kikötő, amely a régi Szénrakodó körül épült ki.
Fontosabb hadikikötők[]
Korneuburg; Határőr-kikötő
Bécs; Városi-kikötő
Győr (Rába-kikötő)
Esztergom; Flottilla-kikötő,
Nagymaros; Hajógyári-kikötő
Csepel; Szigetcsúcs-kikötő,
Csepel; Hidroplán-kikötő
Fajsz; Olajkikötő
Vukovári kikötő
Nándorfehérvári hadikikötő
Szörényvár; Hadikikötő
Titel
Barcs
Károlyváros (a Kulpán át)
Körösök és Berettyó
Nagyvárad (Sebes-Körös; a Sárrét miatt kizárólag Mocsárjáróval)
Kunszentmárton (Hármas-Körös)
Gyoma (Hármas-Körös)
Arad
Déva (kizárólag Mocsárjáróval)
Léva
Gúta
Badacsony-sziget
Fertő tó
Fertőrákos
Velencei tó
Velence
Agárd
Akció-körzetek[]
Ahhoz, hogy az Esztergomi Flottilla Parancsnokságot tehermentesítsék, parancsnoksági körzetekre osztották Ómagyarország területét. Ezek a következőek:
1. Korneuburgi Határőrség Parancsnokság
2. Bécsi Körzeti Parancsnokság
3. Esztergomi Főparancsnokság
4. Csepeli Parancsnokság
5. Nándorfehérvári Parancsnokság
6. Alföldi Parancsnokság, Szeged
7. Balatoni Parancsnokság, Badacsony-sziget
8. Szörémvári Határőrség Parancsnokság (Al-Duna, Fekete-tenger)
Az egyes parancsnokságok gyakorlatilag önállóan intézkednek a területükön. A nagyobb eseményeket természetesen jelenteni kötelesek az Esztergomi Főparancsnokságon, illetve engedélyeztetni kell minden nagyobb változtatást. Pl. új kikötő építését. Amennyiben valamelyik parancsnokságnak erősítésre van szüksége, azt az Esztergomi Főparancsnokság szervezi meg, és vezényli át a többi parancsnokságtól.
A Balatoni Parancsnokság a nagyobb tavak térségének emancipálása után vízi rendészeti és rendfenntartó erőként funkcionált tovább. További feladata a katasztrófa-elhárítás és az elsősegély nyújtása. Később Vízirendészet néven a belügyminisztérium fennhatósága alá sorolták át, és a többi parancsnokságtól is átvette e hatásköröket. Természetesen a Dunai Flottilla szükség esetén kisegíti a Vízirendészetet emberrel, hajóval, stb.
Van még egy önálló osztálya a Flottillának, mégpedig a Vízi Műszaki Hadtest. Szervezetileg közvetlenül az Esztergomi Főparancsnokság alá van rendelve, és a különböző vízi munkákat végzi el. Ezek többek között a következők: folyamkotrás, a vízi utak kibólyázása, karbantartása, műtárgyak és kikötők építése, stb.