Ómagyarország

A Kárpát-medencét uraló és közvetve az egész Meditettáneumot ellenörzö szuperhatalom. Polgárait ómagyarnak nevezik.

Területe

Határai

De iure mintegy 350.000 km² területre tart igény, azonban a ténylegesen ellenörzött és adminisztrált terület ennél jóval kisebb. Déli határa a Száva és a Duna vonalát követi, de a folyók mindkét partja ómagyar fennhatóság alatt áll. Az Olt torkolatától a hivatalos határ az Olt folyását követeli, azonban a Duna és a Déli-Kárpátok között még katonai járörtevékenység sincs. A határ innentöl a Kárpátok vonulatán halad, a Varga ezredes vezette erdélyi hadjárat eredményeképpen a Fogarasi- és a Gyergyói-havasok között napjainkra tényleges ómagyar katonai ellenörzés alatt állnak. A Máramarosi-havasok és az Erdös-Kárpátok vonulatát csak járörtevékenységgel illetve légi örjáratokkal ellenörzik a Beszkidek illetve a Tátra azonban ismét megerösített és ténylegesen védett határszakasznak számít. Nyugati határa részben elszakad a természetes határoktól, a stratégiai fontosságú Bécsi-medencét még Halmai László hadjárata idején Ómagyarországhoz csatolták. Délebbre az Alpok völgyei közül néhányat gazdasági illetve stratégiai jelentösége miatt megszálltak, azonban a fö hegyvonulatok iránya miatt az itteni határ kijelölése részben önkényes. A délnyugati határt az Isztriai-hadjárat után az Isontius folyó jelöli ki.

Nagytájai

Ómagyarország többféleképpen fel lehet osztani, ha geológiai, ökológia vagy gazdasági/adminisztratív módon osztályozzuk. Tipikusan a következö hibrid osztályozás terjedt el

• Az Átkerült terület: a XXI. századból az ókorba sodródott földdarab, földrajzilag ugyan a Dunántúli-középhegység része, azonban Ómagyarország vitathatatlan gazdasági, politikai és kulturális súlypontja valamint ökoszisztémája is jelentösen eltér a környezetében található öserdötöl
• Kisalföld: a Duna felsö folyásánál lévö alföldi terület, melyet a Duna töltött fel. Ómagyarország éléskamrája, egyike a legkorábban meghódított területeknek, több települése magas emancipációs szintet ért el
• Dunántúl: az Átkerült terület, a Kisalföld és a Dráva folyó közötti terület, jellemzöen erdös domb illetve hegyvidék, az Átkerült terület közvetlen környezete fejlett gazdasággal és infrastruktúrával rendelkezik, azonban a Balatontól délre még jórészt érintetlen öserdö található
• Felvidék: Ómagyarországon a Vág és a Garam-völgye által határolt területet területet értik alatta, ez az ómagyar gazdaság legföbb bányavidéke, hasonlóan a szomszédos Kisalföldhöz ez a terjeszkedési irány is prioritást élvezett, így napjainkra sürün lakott, jó infrastruktúrájú és nagyrészt magas emancipációs szintü települések a jellemzöek
• Alföld: a Duna illetve a Tisza völgyének a kivételével emancipálatlan erdös puszta illetve mocsaras-lápos vidék. Jelentös része névleg vagy még névleg sem szövetséges szkíta törzsek uralma alatt áll. Az ómagyar jelenlét a hajózható folyók katonai ellenörzését, illetve az ezt kiszolgáló civil infrastruktúrát jelenti. Legfontosabb városa Szeged, mely a köolajkitermelés illetve az Erdély felé irányuló kereskedelem miatt is kulcsfontosságú.
• Erdély: közép illetve magashegységi vidék, meghódítása az Átkerülés utáni 4. évtizedben kezdödött, és a fö közlekedési útvonalat jelentö Maros völgyében már jelentösen elörehaladt a civil infrastruktúra kiépítése és az emancipációs folyamat. Ennek ellenére még napjainkban is nagyrészt felderítetlen vadon, mely a különbözö dák és kelta csoportok uralma alatt áll.
• Keleti-Kárpátok: a tényleges ómagyar közigazgatás alatt álló Maros-völggyel ellentétben a Gyergyó-havasok és a Tátra között húzódó hegyvonulatotnál csak alkalmi járörtevékenység zajlik, mivel a terület sem gazdasági sem katonai szempontból nem jelentös.
• Száva-vidék (Szlavónia)
• Fiume és Isztria
• Al-Duna

Folyói

Földrajzi és gazdasági értelemben is a Duna Ómagyarország legjelentösebb folyója. A legfejlettebb és a legsürübben lakott régiók kevés kivétellel (Fiume illetve Szeged környéke) a Duna mentén terülnek el. A délnyugati rész kivételével egész Ómagyarország a Duna vízgyüjtöjéhez tartozik. A Duna leghosszabb és legbövizübb mellékfolyói a Tisza, a Száva és a Dráva ómagyar területen torkollik a Dunába. Méretük miatt ezen folyók szabályozása néhány helyi jellegü vízépítményen (kikötök, városi körgátak stb) kívül nem szabályozottak.

Gazdasági szempontból jelentösek a Felvidék folyói (Vág illetve a Garam) valamint a Dél-Erdélyt Szegeddel összekötö Maros folyó is. Ezeket napjainkra részben szabályozták, illetve az energiatermelés szolgálatába állították.

A Duna illetve legfontosabb mellékfolyói (Tisza, Száva, Dráva) révén gyakorlatilag minden nagyobb ómagyar település elérhetö belvizi hajózás útján. A terjeszkedés korai szakaszában ezek a folyók kulcsszerepet játszottak.

Népessége

A népesség Á.u. 40-re haladhatta meg az egymillió föt. Külkapcsolatokban minden a Pax Hungarica védelmét élvezö személyt ómagyarként kezelnek, azonban a tényleges állampolgárság (politikai jogok és kötelezettségek) az elsö emancipációs szinttöl járnak. A népesség nagyjából fele (az Á.u. 37-es népszámlálás szerint: 488.651 fö) érte el a teljesjogú állampolgárságot jelentö negyedik emancipációs szintet átkerült származása vagy emancipációs vizsga révén. További harmaduk (Á.u. 37-ben 319.605) részleges állampolgári jogokat biztosító emancipációs szinten áll. Anti szövetséges jogállással (pl. teuton, szkíta vagy illír) nagyjából 100.000 fö rendelkezhet, míg további 100.000 fö rendezetlen jogállású.

Származását tekintve napjainkra az eredeti átkerültek és leszármazottaik már csak relatív többséget jelentenek, ideértve a kevert származásúakat is. A legjelentösebb anti csoportot a kelták teszik ki, és ök állnak az emancipáció legmagasabb fokán is, a legutóbbi népszámláson az önmagukat kelta eredetüként meghatározó 214.305 fö átlagos személyi emancipáció szintje 2.4 volt. Fiume-környékén és a Száva vidéken az illírek abszolút többségben vannak Fiumében magában görög eredetüek aránya is jelentös. Az illírek nagyobb ómagyar településeken magas emancipációs szintüek, az ómagyar központoktól távolodva leginkább anti szövetséges jogállásúak. Az Alföld szkíta többségü, ezek többnyire anti szövetséges vagy rendezetlen jogállásúak, csak a legfontosabb vezetöik rendelkeznek személyi emancipációs szinttel. A Felvidéken jelentös a germánok aránya, bár Liptószentmiklós környékenek a kivételével csak kisebbséget illetve relatív többséget alkotnak, a zömük anti szövetséges, kisebb részük alacsony emancipációs szintü. A dákok Erdély egyes részén abszolút többséget alkotnak, máshol kevert kelta-dák jelenlét figyelhetö meg. A Maros-völgy népessége gyorsan emancipálódik zömük azonban még napjainkban is rendezetlen jogállású.

Legfontontosabb települések

Esztergom, föváros és egyben messze a legnépesebb település a Párkányt és Dorogot is magába foglalaló Esztergom Fövárosi Agglomerációs Térség népessége a százezer föt is meghaladja. Dorog önmagában nézve Ómagyarország második legnagyobb települése.

Tatabánya, az egykori megyeszékhely még napjainkra sem nyerte vissza korábbi népességét azonban a harmincezer fös lakossága így is Ómagyarország harmadik legnépesebb településévé teszi

Szentendre a katonai oktatás központja és a negyedik legnépesebb település

Szeged a legnagyobb nem átkerült település, a Tiszavidék közigazgatási központja

Fiume, Ómagyarország kapuja a Mediterrán világra

Államforma, közigazgatás

Az ómagyar államberendezkedés meritokratikus elvet követ. Az alapja a XXI. századból örökölt demokratikus rendszeren, melyet azonban az ókor realitásához igazítva. A legfontosabb különbség, hogy az állampolgárok egyenlöségének az elve nem érvényesül. A népességet 5 személyi emancipációs szintnek megfelelö kategóriába sorolják be, és a magasabb emancipációs szintek többletjogokat biztosítanak többlet kötelezettségek mellett.

Mivel Ómagyarország fennmaradásának az alapja a katonai fölénye, így az államszervezetet az erös végrehajtó hatalom jellemzi. Ómagyarország Elnöke automatikusan altábornagyi rangban az Ómagyar Honvédség föparancsnoka is, és a jogköre kiterjed az Ómagyar Honvédség részleges vagy teljes körü mozgósítására illetve a katonai erö alkalmazására az ómagyar felségterület védelmében. Az Országgyülés hozzájárulása csupán a stratégiai támadó háború illetve a potenciálisan ezt eredményezö diplomáciai garanciák (pl. a Szicília-szerzödés) esetén szükségesek. Szintén elnöki jogkör a kormányfö, a honvédelmi miniszter illetve az emancipációs körzetek vezetöinek kinevezése és leváltása. Az államszervezet zavartalan müködésének érdekében Ómagyarország Elnöke csupán háromféle módon veszítheti el a pozícióját: 1.) az Elnök halála esetén automatikusan a miniszterelnök kapja meg az elnöki jogköröket, majd az Országgyülés elött letett eskü után az elnöki címet is, az Elnök személyéröl az Országgyülés ilyenkor nem szavazhat, csak egyetértési joggal bír 2.) az Elnök önként lemind a miniszterelnök javára, a lemondási nyilatkozat kihirdetésével a miniszterelnök kapja meg az elnöki jogköröket, majd az Országgyülés elött letett eskü után az elnöki címet is, az Elnök személyéröl az Országgyülés ilyenkor nem szavazhat, csak egyetértési joggal bír 3.) az Országgyülés konstruktív bizalmatlansági indítvány keretében megnevezhet egy új elnökjelöltet és amennyiben a jelölt megkapja a képviselök többségének a támogatását átveheti az elnöki hivatalt, ez az országgyülési választások utáni tipikus hatalomátadás. Amennyiben nincs egyetértés az új Elnök személyéröl a korábbi Elnök a hivatalának minden jögkörét élvezve hatalomban maradhat.

Az állami és a regionális költségvetés kiadási oldalát Ómagyarország Kormánya, a Honvédelmi Minisztérium illetve a helyi emancipációs körzetek vezetése állíthatja össze a saját hatáskörében. Fontos különbség a XXI. századi helyzethez képest, hogy a végrehajtó hatalom független a törvényhozástól, így a civil és katonai közigazgatás egy választási patthelyzet esetén teljeskörüen müködöképes maradhat.

A törvényhozás feladatait az Ómagyar Parlament látja el. A képviselöket 4 évente választják meg egyéni körzetekben, a körzetek mérete az emancipációs szinttel súlyozott. A választáson érvényességi küszöb nincs, a legtöbb szavazatot szerzett jelölt nyeri el a mandátumot. A jelölteknek választási kauciót kell letétbe helyezniük az indulás elött, amennyiben a jelölt tagja valamelyik pártnak úgy ezt a pártja is megteheti helyette. Az Á.u. 41-es választójogi reform után az Ómagyarország területén belüli autonom területek korlátozott jogú képviselöt delegálhatnak az Országgyülésbe. Az Országgyülés legerösebb mandátuma a törvényalkotási joga, különös tekintettel az adó- és vámtörvényekre, ennek révén ugyanis a költségvetés bevételi oldalát a törvényhozás tartja kontroll alatt. A képviselök többsége konstruktív bizalmatlansági indítvány keretében új Elnököt is megválaszthat. Erre tipikusan a választások után kerítenek sort.

Gazdasága

Az ómagyar gazdaság centrumát az Átkerült Terület, illetve a közvetlen környezetének ipari-szolgáltatási centruma jelenti. Ezek a területek jellemzöen XX. századi szintü, ipari tömegtermelést folytatnak illetve a peremterületek számára biztosítanak különféle szolgáltatásokat (ideértve az adminisztratív, oktatási és egészségügyi szolgáltatásokat). A peremterületek, eltekintve Fiume környékétöl az Átkerült Terület gazdaságának nyersanyagbeszállítói vagy legfeljebb helyi igényeket kielégítö ipart-szolgáltatást müködtetnek.

Az idöszennyezés veszélye miatt az ómagyar gazdaság alapvetöen belsö fogyasztásra termel, így a kicsiny felvevöpiac miatt az Átkerülés elötti állapothoz képest jelentös technológiai visszaesés következett be, és napjainkban is inkább stagnálás semmint fejlödés jellemzi az általános technikai színvonalat. Noha a korábbi monopóliumjogok és a tervgazdálkodás egyéb elemei nagyrészt megszüntek, azonban az így megerösödött vállalatok piaci erejük révén ténylegesen továbbra is monopolhelyzetben vannak. A hadsereg és az infrastruktúrafejlesztés igényei még napjainkban is gazdaság eröforrásainak jelentös részét köti le. Ebben a környezetben a termékfejlesztésre csekély nyomás mutat, így többnyire a korábbi fogyasztási javak változatlan utángyártása zajlik.

Az ómagyar ipar termékei az Átkerülés elötti mércével mérve még napjainkban is inkább silánynak minösülnének, azonban konkurrencia hiányában a felvevöpiacuk így is biztosított. Kis szériában, egyedi megrendelésre néhány az Átkerülés utáni csúcstechnikát jelentö finommechanikai vagy elektronikai terméket is képesek elöállítani, bár az Átkerülés elötti technológiával itt még nagyobb a kontraszt.

Az ómagyar mezö- és erdögazdálkodás az Átkerült Terület közelében több modern módszert (pl. gépvontatás, vegyszerek) alkalmaz, azonban az Átkerült Területtöl távolodva fokozatosan az alacsony termelékenységi ókori vagy legfeljebb középkori módszerek dominálnak.