Ómagyar Rádió Hármas Adás. AzÓmagyar Rádió szervezetébe sorolt, de valójában azEmancipátor Parancsnokság által üzemeltetett, különleges feladatú helyi rádióadók összefoglaló neve. Később a belső területeken is indult műsor hasonló névvel, de a közös néven túl nem sok kapcsolat volt a végek és a belső területek ÓMR3 adója között.
Kialakulása[]
Ómagyarország terjeszkedése során, a kiadott irányelveknek megfelelően, nem csak területet, hanem "lelkeket" is szereztek, vagyis az ómagyar uralom alá vont anti népesség szövetségessé majd magas emancipációs szintet elérő állampolgárrá tétele is fontos volt. Ezt sokféle módszerrel próbálták elősegíteni, leghatékonyabbnak a Pax Hungarica által biztosított lehetőségek, a harcoló és a megszálló (emancipátor) csapatok éles szétválasztása és feladatorientált kiképzése, valamint az emancipációs rádióadások bizonyultak. Ez utóbbi ötlete több helyen is felbukkant, amikor az emancipáció alá vont területeken azt tapasztalták, hogy az ÓMR1 helyenként fogható adása milyen nagy hatással van az ott élő antikra, még úgy is, hogy alig értenek valamit a szövegből. Eleinte csak az emancipációs állomásokra szereltek fel külső rádióhangszórókat, majd felmerült az ötlet, hogy külön az antik (akár az ómagyar uralom alá vont területeken túl élő antik) számára kellene műsort összeállítani. A több helyről is érkező javaslatokat Vinitor Miklós, a Nemzeti Párt képviselője gyűjtötte össze és terjesztette be az Ómagyar Parlament elé Áu. 10-ben. A javaslat elég sok vitát okozott, mert ómagyar technikát kellett volna anti kezekbe adni hozzá, ez pedig felvetette az időszennyezés kérdését, de végül Albert István emlékezetes beszéde után csekély többséggel, de átment a javaslat és Áu.11-ben államilag támogatott, szervezett módon három körzetben beindult az ÓMR3 adása.
Technikai feltételei[]
A folyamatosan változó határok miatt az ÓMR3 helyi stúdiói nem rendelkeznek állandóra kiépített infrastruktúrával, az Emancipátor Parancsnokság és az ÓMR1 közös bizottsága által meghatározott körzetek kapják meg mindig a rendelkezésre álló mobil eszközöket. A sugárzást jellemzően hegytetőkre vagy kötött ballonokra kihelyezett adókkal oldják meg, hogy minél nagyobb területet szórjanak be, az enegriaellátást a helyi emancipációs erők segítségével oldják meg.
A vételt különféle módon szétosztott, erős burkolattal ellátott, egyszerű, tartós szerkezetű rádióvevőkkel oldották meg. Ezek fixre hangolt, állítógombok nélküli szerkezetek voltak, amiket úgy szereltek össze, hogy szétszedésük esetén használhatatlanra törtek. Energiaellátásukat kurblis dinamó biztosította, amíg volt benne energia, addig szólt. A felületkezelt faburkolatra antik közreműködésével megrajzolt piktogramok jelentették a használati utasítást.
A rádióvevőket eleinte anti kereskedők útján próbálták terjeszteni, de ez sok visszaéléssel járt (a kereskedő nem csak a szétosztásért vette fel a pénzt az ómagyar emancipátoroktól, hanem az antiknak is pénzért adta el, sokszor elképesztően magas összegért, vállalva a jó előre kilátásba helyezett megtorlást is), később hajókról osztogatták, a nehezebben megközelíthető vagy ellenségesebb területeken léghajókról dobták le, de akadt példa arra is, hogy megerősített emancipátor járőrök vagy a Felderítő Parancsnokság egységei osztottak ki készülékeket. ÁLtalában törekedtek arra, hogy minden faluba, településre jusson, és ott a vezető réteg kezelése alatt legyen.
Műsora[]
Az ÓMR3 műsora mindig az adott területhez igazodott. Törekedtek arra, hogy minden hallgató csoport a saját nyelvén (is) hallhasson adást, de adtak magyarul is, egyfajta távoktatáshoz hasonló nyelvleckéket, szavakat, kifejezéseket. Vegyes népességű területeken felváltva adtak az adott nyelveken.
Az ómagyar területen kívüli csoportok számára ómagyarokról szóló legendákat (pl. a Gerísaga), hősi énekeket adtak eleinte, illetve vallásos - babonás mázba öltöztetett emancipációs ismereteket higiéniáról, egészségmegőrzésről, földművelésről, bizonyos törvényekről, de megosztották a várható időjárással kapcsolatos adatokat és fegyveres támadások esetén is hírt adtak a fosztogató csapatok mozgásáról, segítve a felkészülést, védekezést vagy menekülést. Jellemző volt, hogy ciklikusan visszatértek a műsorok, egyrészt, hogy mindenki hallhassa, másrészt, hogy jobban bevésődjön. A hivatalos kapcsolatfelvételre, követségbe érkező emancipátorok és felderítők jövetelét is helyi adásokban készítették elő.
A már emancipáció alá vont területeken az emancipációs tananyag mellett nagyobb hangsúlyt kapott az ómagyar kultúra, a magyar nyelv és a szórakoztatás is, bizonyos ÓMR1 műsorokat is átvettek. Törekedtek arra is, hogy az "új" állampolgárok közül is minél hamarabb megszólaljanak az éterben (pl. MI Gazsi és Anti Andi), általában eleve tekintélyes személyeket készítettek fel erre.
A belső területeken az ÓMR3 adása egyfajta anti nemzetiségi műsorrá vált, erős szociális érzékenységgel és polgárjogi törekvésekkel, főleg azután, hogy a Kelta Tigrisek polgárjogi szervezet tulajdoni részesedést szerzett a belső adóban.